Amerre fut (re​-​mixed, 2013)

by Bajdázó

/
1.
05:19
Fenn az égen, napsütésben, úsznak a felhők, mint hattyúk, nézem őket, eltűnőket, míg a szívem belesajdul. Álljatok meg, fehér felhők, hadd üljek fel hátatokra! Merre úsztok, arra vágyom, abba a kéklő templomba, abba a kéklő templomba, abba a kéklő templomba...
2.
06:10
Fényét csillogja a szemed, ő a te ezüst-ékszered, ha háborogsz: sebes sodor vagy, ha nyugszol: öböl, alvadó nap; tűnő vize eredben loccsan, a falevél fődben kereng, felszínén, ha záporok forrnak, belül, szívedben sistereg. Kövei húgaid, öcséid, s a part, amikor elmarad: anyád, apád s a régi lak; megértesz valamit: fölfénylik, elalszol, tékozolsz: kihuny, amerre fut, arra az Út, amerre fut, arra az Út, amerre fut, arra az Út, amerre fut, arra az Út.
3.
02:08
4.
05:36
vagyok a tűz a pohár aszúborban vagyok a csend meg a szélsusogás tavaszi földszag, hajnali zápor vagyok a szívben a megnyugvás vagyok az első szó és az utolsó igaz ölelés, oldó-szorító a szerelem és a szép lemondás saras utakat szentelő porhó vagyok a pléhkrisztus a virággal vagyok a varjas, nagy temető fekete hegy várfal-koronája vagyok a csillag, sorsügyelő vagyok a felsírásban és a tusában csatatereken mormolt imában emlékkőben, gazba veszőben fehér ruhában, életnek szőttben vagyok a van vagyok a van vagyok a van vagyok a van
5.
05:28
Bárha a szívem, szálloda-szívem, tenger ablaka mind megvakulna, csak egy maradna, csak egy maradna, és abban a nap, csak az ragyogna!
6.
7.
08:21
(Bölényfia Hosszú Lándzsa, feketeláb indán főnök mondja, de mondhatná a nagyanyám is, néhai Varga Istvánné Pinviczki Ilona, abonyi parasztasszony.) Már idegen vagyok a földemen, Hol népem elhantolt szíve Ének helyett cukorrépát terem, De nem haragszom senkire. Enyém volt a határtalan, A tompa, mély és kékes szürkeség, Ebben látom megint magam, Hallom a dobokat, a lüktetést. Mokokit-ki-akkamimat – Legyetek bölcsek és kitartók! A préri, bár összeaszadt, Pont olyan nagy, amilyen nagy volt.
8.
06:31
Mit adtam? Csak kaptam. Belül meghasadtam. Őrlődöm és őrlök, kerülget az ördög. De azért még bírom, Szűzanyában bízom. Szülőföldem zálog, lakásom zálogház, a becsüs itt károg, paroláz’, kotorász’, kenyéren a zsírom, de azért még bírom, Szűzanyában bízom. Rongyosságom hordom, bűneimet bánom, a becsüst sajnálom, édes az én vérem, Szűzanyában bízom, Ő a reménységem. Ő a reménységem.

about

"... Ez az album, akárcsak az előző, hibátlan, kerek egész, de tudni kell hozzá, hogy sem a felületes belehallgatás előtt nem nyílik meg, sem pedig az elvárásokra nem felel. És még az sem biztos, hogy a nekiveselkedés és a rászánt háromnegyedóra elég hozzá, azt hiszem mindenképpen igényli a letisztázott lelkiállapotot, valami olyan belső ürességet, ami azzal a szándékkal van létrehozva, hogy az a belső üresség termékeny talaj is legyen egyben, tehát meditatív rákészülésről beszélünk. A szövegek is ezt erősítik, és bár dalszövegekként is működnek, valójában meditációs témák, egy-egy soruk is elég erős, hogy aztán magunkkal vigyük. Ami pedig a záró tételben, a Megvallás-ban történik, az olyan magasság, amiért külön köszönet jár ennek a tehetséges triónak."

Rácz Mihály, Lángoló Gitárok, 2012. december 12.

credits

released October 15, 2012

Mile Zsigmond – ének, gitár, ritmushangszerek
Győrffy Ákos – basszusgitár, effekt, looper, kanna, kahon, ritmushangszerek, vokál
Gugyella Zoltán – basszusgitár, looper

közreműködött: Dennert Árpád – szaxofon (Határtalan)

zene - Bajdázó
szöveg - Mile Zsigmond

zenei rendező - Gugyella Zoltán

license

all rights reserved

tags

If you like Bajdázó, you may also like: